Ajánlott lépések:
-
Valamennyi szakpolitikai területen átfogó intézményközi iránymutatások kidolgozása és végrehajtása a civil társadalommal folytatott strukturált párbeszéd kialakításához
-
az európai polgári kezdeményezés hozzáférhetőségének és ereményességének javítása
-
Szabályok kidolgozása arra, hogy kötelező legyen delegálni a civil társadalom képviselőit az EGSZB harmadik csoportjába
-
A civil társadalommal való konzultáció és a civil társadalom részvételének ösztönzése nemzeti és helyi szinten egyaránt
-
A tagállami konzultációs folyamatok monitorozása az uniós finanszírozásból megvalósuló, megosztott irányítású programok tevezése során
Háttér
A civil társadalom csak akkor tudja teljes mértékben betölteni a demokráciában játszott szerepét, ha szervezetei elérnek döntéshozókhoz és intézményekhez, és képesek eljuttatni hozzájuk üzeneteiket. Miközben az Európai Unió Alapszerződésének 11. cikke meghatározza a társadalmi párbeszéd alapelveit, és jelentős előrelépés is történt az elmúlt években a végrehajtás terén (nem utolsósorban a Bizottság alelnökének megbízólevelében foglaltaknak köszönhetően), a civil társadalmi szervezetek még mindig gyakran nehezen férnek hozzá az uniós intézményekhez, amelyek ráadásul dokumentáltan nagyobb befolyással bírnak az üzleti szféra és az állami intézmények.
Ezért a Bizottságnak kezdeményeznie kell az uniós intézmények (a Bizottság egésze, az egyes főigazgatóságok, a Parlament elnöke és bizottságai, a Tanács elnöksége) és a szervezett európai civil társadalom közötti nyílt, inkluzív, rendszeres és strukturált párbeszédre vonatkozó intézményközi iránymutatás kidolgozását. Mindezt annak biztosítása érdekében, hogy a szakpolitikákat és a jogszabályokat az egész unió és annak polgárai érdekében, az ő részvételükkel és hozzájárulásukkal tervezzék meg és hajtsák végre. Ennek az iránymutatásnak nem csak az egyes ágazatokra, illetve konkrét jogszabályokra kell vonatkoznia, hanem a horizontális és transzverzális kérdésekre is (beleértve a költségvetési kérdéseket is), a teljes jogalkotási ciklusban. Az iránymutatásnak a következőket szükséges tartalmaznia:
- minden főigazgatóságon belül kapcsolattartó pont kialakítása a társadalmi párbeszéd fenntartására, speciálisan képzett munkatársakkal (akik ideális esetben első kézből származó tapasztalattal rendelkeznek a civil szervezetekről, pl. szakmai gyakorlat kapcsán);
- a háromoldalú döntéshozatali folyamatok átláthatóságának nővelése a dokumentumok hozzáférhetőségének javításával, és
- rendszeres (magas szintű) ülések szervezése az intézmények és a civil társadalom képviselői között;
- a szakértői csoportok, tanácsadó testületek és munkacsoportok összetételének felülvizsgálata valamennyi uniós intézményben, különösen az Európai Tanácsban, a civil szervezetek méltányos képviseletének biztosítása érdekében, valamint az üzleti érdekeket kiegyensúlyozandó[1].
Egy ilyen párbeszéd-rendszer működését (ki, mikor, hol és hogyan veheti fel a kapcsolatot) nyilvánossá kell tenni, és meg kell határozni a kapcsolattartás lehetőségeit. Válsághelyzetekre is ki kell dolgozni a civil társadalom és az uniós intézmények közötti együttműködést garantáló intézkedéseket, hiszen az elmúlt évek eseményei ennek szükségességére is rávilágítottak. A tagállami képviseletek szerepet játszhatnának abban, hogy ezek a fajta konzultációk a helyszínen, azaz a helyi és nemzeti szinten működő civil szervezetek szintjén történhessenek, létrehozva a társadalmi párbeszéd tereinek hálózatát és kialakítva annak infrastruktúráját - mindezt alapvető feladataik részeként.
A nemrégiben lezárult "Konferencia Európa jövőjéről" eredményeit gondosan értékelni kell annak reprezentativitása, inkluzivitása és folyamatai szempontjából is, bevonva a civil szervezetek hálózatait is (az Európa jövőjéről szóló civil társadalmi gyűlés égisze alatt). Ezután tanulságait be kell építeni minden hasonló, akár állandó, akár ideiglenes jövőbeli gyakorlatba. Hasonlóképpen, az Európai Polgári Kezdeményezés mechanizmusainak javítását is meg kell fontolni, különös tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyek elősegítenék a jövőbeli kezdeményezések nagyobb sikerességét.
Az Európai Bizottság és a civil társadalom képviselői közötti közvetlen kommunikáció kulcsfontosságú eszköze az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság. Pontos feltételek hiányában azonban a nemzeti képviselők delegálása a 3. csoportba tagállamonként eltérő - egyes esetekben a civil társadalom képviselőit a nemzeti kormányok nevezik ki, mindenféle konzultáció vagy átlátható kiválasztási folyamat nélkül. Ezért az Európai Bizottságnak javasolnia kellene az EGSZB-nek, hogy dolgozzon ki egységes szabályozást a civil társadalom tagjainak átlátható és részvételi rendszerű delegálására (pl. választási rendszer révén), beleértve a kormányoktól való függetlenséget garantáló kritériumokat is. Ezeknek az iránymutatásoknak ki kell terjedniük a tagok és közösségeik közötti kétirányú kommunikációra, valamint a helyi és országos civil szervezetektől érhezo visszajelzés mechanizmusaira és garanciáira is.
Az uniós szintű strukturált párbeszéd nagyon fontos a stratégiák támogatottsága és elfogadása szempontjából is, ugyanakkor a civil szervezetek részvétele és elkötelezettsége természetesen először helyi szinten kezdődik és valósul meg. A tagállamok közötti részvételi szintek összehangolása érdekében olyan iránymutatásokat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik az érdemi hozzájárulást és a fokozott átláthatóságot minden szinten, például, hogy a nemzeti költségvetéseket ne hagyják jóvá a nyílt és inkluzív polgári részvétel nélkül. Az Európa Tanács ajánlásai (CM/Rec(2018)4) a polgárok helyi közéletben való részvételéről jó alapot nyújtanak ehhez.
Az egyik érdeklődésre számot tartó terület a Bizottság és a tagállamok hatóságai által megosztott irányítás alatt álló uniós források felhasználása. Mivel a nemzeti szintű nyilvános konzultációnak a programozási folyamat szerves részét kell képeznie, a Bizottságnak szigorúan nyomon kellene követnie e kötelezettség tényleges végrehajtását és annak eredményeit, és lépéseket kellene tennie, ha hiányosságok tapasztalhatók, vagy ha a konzultációt csak "ki akarják pipálni"[2]. A konzultációknak a nyitottság és a befogadás, az időszerűség és a folyamatosság, az átláthatóság és a hozzáférhetőség, a partnerség és a visszajelzés elvein kell alapulniuk.
1 Lásd még: https://civilsocietyeurope.eu/wp-content/uploads/2019/06/Roadmap-to-Civil-Dialogue-in-the-EU.pdf
2 https://ecnl.org/sites/default/files/2021-01/CSE-ECNL-Participation-of-CSOs-in-the-preparation-of-the-EU-NRRPs.pdf
