Zsombor egyike azoknak, akik részt vesznek a Reclaim Our Civil Space! közösségszervező munkájában. A programok 8 közép-kelet európai országban futnak, és bár mindig a helyi igényekre reagálnak, egyvalami közös bennük: olyan civil közösségek létrehozását támogatják, ahol az emberek a saját kezükbe veszik az irányítást. Zsombor 15 éves, Magyarországon, egy Kölked nevű faluban él, ahol az Ökotárs Alapítvány közösségszervezőinek segítségével mára erős helyi közösség formálódik. Zsombornak is konkrét tevei vannak arra, hogy legyen jobb hely a falu az ott élő fiatalok számára.
Mesélj magadról!
Zsombornak hívnak, Mohácsra járok a Kisfaludy Károly Gimnáziumba. Kilencedikes tanuló vagyok, és szeretek versenytáncolni. Ebbe a programba úgy csöppentem bele, hogy Krisztáék (a helyi közösségszervező – A szerk.) Kölkeden, a falumban indítottak egy falfestő tábort, kifestettük a buszmegállót. Megtetszett ott a közösség, gondoltam belevágok én is. Ez 2019-ben volt, azóta csinálom. Tartottunk már filmes műhelyt is, jöttek fiatalok Dunaszekcsőről is, és az ő segítségükkel megismerkedtünk az eszközökkel, a beállításokkal, azzal, hogy hogyan kell kamera előtt szerepelni.
Milyen témákkal foglalkoztok?
Leginkább azzal, hogy hogyan tudnánk fejleszteni a falut. Kriszta szokott hozni olyan videókat, hogy másik településeken mikben segítettek a lakosok. A csoporttal egyetértettünk, hogy Kölkednek is vannak olyan dolgai, amiket nem ártana fejleszteni. Most egy ifiklubot szeretnénk alapítani. Szeretnénk, ha minél több fiatal látná, hogy mit csinálunk, és itt Kölkdeden nincs nagyon sok olyan hely, ahol a fiatalok össze tudnak jönni beszélgetni vagy játszani, az ifiklub ezért fontos része lenne a falunak.
Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel ebben?
A társaság miatt. Úgy érzem, hogy emberekhez nekem van kötődésem. Szeretek társaságban lenni. Először azt hittem, hogy csak egy sima falfestére megyek, de azóta még jobban megkedveltem.
Miben segített téged ez a program?
Megismertem másokat, többet tudok róluk, és jobban tudok emberekhez kapcsolódni. Megtanultam, hogy hogyan segíthetek a falunak, hogy jobb legyen itt. Amikor kifestettük a buszmegállót, már nagyon rossz állapotban volt. Akkor nagyon sok fiatal és felnőtt jött oda, és otthagyták a kéznyomukat a falon. Nagyon szépre sikerült, és azóta sincs összekenve.
15 éves fiatalként mitől félsz a leginkább?
Hogy feloszlik ez a közösség.
Szerinted milyen ma fiatalnak lenni Magyarországon. És Európában?
Szerintem nehezebb lehet ma fiatalnak lenni, mint régebben volt. A covid nagyon ártott a fiataloknak. Nem tudtunk találkozni. Megkérdeztem a szüleimet, nekik milyen volt a gyerekkoruk. Mesélték, hogy elektronikai eszközök nélkül éltek, bármikor tudtak találkozni, játszani. Ez most is lehetne így, de sajnos nincs. És ez szerintem máshol sincs másképp, nem csak Magyarországon.
Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most olyan helyzetben vannak, mint te, mielőtt csatlakoztál ehhez a közösséghez?
Ha van ilyen lehetőség, ha tud másokkal találkozni, menjen. Próbálja ki, ne várjon a következő alkalomra. Nem fog neki megártani, ha nem a telefonja előtt kockul, hanem emberekkel találkozik, ismerekdik, beszélget.
