A MŰKÖDÉSHEZ VALÓ JOG (egyesülési szabadság / jogi környezet)

Ajánlott lépések:

  • Az Európai Parlament jelentésének (Lagodinsky-jelentés) utánkövetése az európai egyesületi forma megalkotásáról és a civil társadalmat érintő jogi standardok bevezetéséről. Ezek továbbfejlesztése a civil társadalom érintett szereplőivel konzultálva, valamint a javasolt irányelv és szabályozás elfogadása.

  • Az Európa Tanács civil szervezetek elismeréséről szóló egyezményének beépítése az európai jogba.

  • A civil társadalmat érintő adózási szabályok felülvizsgálata és bizottsági ajánlások kidolgozása a tagállami szabályok konvergenciájának javítására.

  • A releváns uniós jogszabályok (pl. a jogállamiság és a finanszírozás terén) végrehajtásának és azok lehetséges hatásának az előzetes felmérése, majd később utánkövetése.

Háttér

A civil szervezetek, különösen az egyesületek és alapítványok létrehozására és működtetésére vonatkozó törvényi szabályozás - többnyire történelmi okokból - tagállamonként eltérő. Míg az egyesülési szabadság alapvetően biztosított a különböző jogrendszerekben, addig a tagállamok hatáskörébe tartozó részletes szabályozások különböznek, például a nyilvántartásba vételi eljárás, a közhasznú státusz, az adózás, illetve az adminisztratív és a beszámolási kötelezettségek tekintetében. Annak érdekében, hogy a tagállami szabályok unió szerte konvergáljanak egymáshoz, és a civil szervezetek akadályok nélkül, hatékonyabban tudjanak határokon átnyúló tevékenységeket végezni, az egyesülési szabadság pontos értelmezésére és annak átültetésére vonatkozó jogi standardokat kell bevezetni. E tekintetben igen jelentős fejlemény a Parlament nemrégiben elfogadott jelentése, amely ajánlásokat fogalmaz meg a Bizottságnak a határokon átnyúló európai egyesületek és nonprofit szervezetek statútumáról (A9-0007/2022, előadó: Sergey Lagodinsky). A Bizottságnak mielőbb cselekednie kell ezen indítvány alapján, és el kell fogadnia a jogi standardokról szóló irányelvjavaslatot.

Az egységes európai piacnak és a globalizációnak köszönhetően a civil szervezetek egyre inkább tevékenykednek határokon átnyúlóan, regionális és nemzetközi szinten egyaránt. Ennek a határokon átnyúló civil tevékenységneknek (illetve a szervezetek székehlyének/működésének másik országba való áthelyezésének) megkönnyítésére a Lagodinsky-jelentés egy európai egyesületi forma létrehozására tesz javaslatot, támaszkodva a korábbi hasonló erőfeszítésekre (pl. COM(2012) 35 final - 2012/0022 (APP )). Ezt a kezdeményezést folytatni kell, és fontolóra kell venni egy hasonló jogi forma bevezetését alapítványok számára is. A jogalkotás során konzultálni kell a civil hálózatok képviselőivel és szakértőkkel, javaslataik alapján pedig tovább kell fejleszteni a folyamatot, hogy elkerülhetőek legyenek az akaratlanul is az európai civil szervezetek létrehozása elé görgetett szükségtelen bürokratikus akadályok[1]. 

A fentieken túl, intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy a civil szervezetek a saját tagállamuktól eltérő tagállamokban is elismerésre kerülhessenek. Ennek egyik lehetséges lehetősége a nemzetközi nem kormányzati szervezetek jogi személyiségének elismeréséről szóló európai egyezmény (Európa Tanács ETS 124, 1986) jobb kihasználása. Eddig 8 tagállam írta alá és ratifikálta ezt a szerződést - a Bizottságnak ösztönöznie kellene a többieket, hogy kövessék a példájukat, és fontolóra kellene vennie az egyezmény rendelkezéseinek az európai jogszabályokba való beépítését is.

Az európai illetve nemzetközi működés másik fontos akadálya a civil szervezetek adórendszerének eltérései, különösen a határokon átnyúló adományozás és a finanszírozás tekintetében. Az Európai Bíróság egy sor ügyben vizsgálta a közhasznú szervezetek és adományozóik kezelését adózási kérdésekben (pl. Hein Persche/Finanzamt Lüdenscheid [2009]; C-25/10 Missionswerk Werner Heukelbach eV/Belgien [2011]). Ítéleteiben az Európai Bíróság fenntartotta a diszkriminációmentesség elvét, amiből az következik, hogy azok a közhasznú szervezetek, amelyek az unión belüli, határokon átnyúló tevékenységeket folytatnak, adományozóikkal együtt ugyanolyan adókedvezményekre jogosultak, mintha teljes mértékben belföldön működnének, feltéve, hogy az uniós székhellyel rendelkező külföldi szervezet összehasonlítható egy belföldi szervezettel. A gyakorlatban azonban a legtöbb tagállam nem dolgozott ki eljárási szabályokat vagy iránymutatásokat ennek az elvnek a végrehajtására, és azok, amelyek ezt megtették, eltérő megközelítéseket alkalmaznak. Ezért a Bizottságnak a szociális gazdaságról szóló cselekvési terv javaslatának megfelelően egységes iránymutatásokat kellene kidolgoznia a tagállamok adóhatóságai számára a fenti elv alkalmazásáról, valamint arról is, hogy hogyan kell elvégezni a külföldi közhasznú szervezeteknek az összehasonlítását a belföldi szervezetekkel[2]. 

A civil szervezetek működését a velük foglalkozó vagy őket szabályozó európai jogszabályokon túl negatívan befolyásolhatja számos egyéb uniós jogszabály (közvetve vagy közvetlenül), illetve azok tagállami értelmezése és túlzó végrehajtása is. Ilyenek például a pénzmosás elleni szabályok (lásd a 3. pontot). Az ilyen nem tervezett hatások megelőzése érdekében a civil társadalmat potenciálisan érintő uniós jogszabálytervezetek hatását előzetesen, ebből a szempontból is fel kell mérni. Hasonlóképpen, a meglévő jogszabályok hatásait is rendszeresen felül kell vizsgálni az érintett szervezetek közreműködésével, és ezek alapján változtatásokat kell bevezetni.

1 Lásd még: https://we-are-europe.org/wp-content/uploads/2018/09/wae_eas_historyandlegal_100918.pdf
2 Lásd még: https://philea.eu/wp-content/uploads/2021/12/Boosting-Cross-Border-Philanthropy-in-Europe-Towards-a-Tax-Effective-Environment.pdf

 

Vissza a stratégiához Következő fejezet >